Proverbs 21

1Mint a vizeknek folyásai, olyan a királynak szíve az Úrnak kezében, valahová akarja, oda hajtja azt! 2Az embernek minden úta igaz a maga szemei előtt; de a szívek vizsgálója az Úr.

3Az igazságnak és igaz ítéletnek gyakorlását inkább szereti az Úr az áldozatnál. 4A szemnek fenhéjázása és az elmének kevélysége: az istentelenek szántása, bűn.

5A szorgalmatosnak igyekezete csak gyarapodásra [van;] valaki pedig hirtelenkedik, csak szükségre [jut.] 6A hamisságnak nyelvével gyűjtött kincs elveszett hiábavalósága azoknak, a kik a halált keresik.

7Az istentelenek pusztítása magával ragadja őket; mert nem akartak igazságot cselekedni. 8Tekervényes a bűnös embernek úta; a tisztának cselekedete pedig igaz.

9Jobb a tető ormán lakni, mint háborgó asszonynyal, és közös házban. 10Az istentelennek lelke kiván gonoszt; [és] az ő szeme előtt nem talál könyörületre az ő felebarátja.

11Mikor a csúfolót büntetik, az együgyű lesz bölcs; mikor pedig a bölcset oktatják, ő veszi eszébe a tudományt. 12Nézi az igaz az istentelennek házát, hogy milyen veszedelembe jutottak az istentelenek.

13A ki bedugja fülét a szegény kiáltására; ő is kiált, de meg nem hallgattatik. 14A titkon adott ajándék elfordítja a haragot; és a kebelben való ajándék a kemény búsulást.

15Vígasság az igaznak igazat cselekedni; de ijedelem a hamisság cselekedőinek. 16Az ember, a ki eltévelyedik az értelemnek útáról, az élet nélkül valók gyülekezetiben nyugszik.

17Szűkölködő ember [lesz], a ki szereti az örömet; a ki szereti a bort és az olajat, nem lesz gazdag! 18Az igazért váltságdíj az istentelen, és az igazak helyett a hitetlen [büntettetik meg.]

19Jobb lakozni a pusztának földén, mint a feddődő és haragos asszonynyal. 20Kivánatos kincs és kenet van a bölcsnek házában; a bolond ember pedig eltékozolja azt.

21A ki követi az igazságot és az irgalmasságot, nyer életet, igazságot és tisztességet. 22A hősök városába felmegy a bölcs, és lerontja az ő bizodalmoknak erejét.

23A ki megőrzi száját és nyelvét, megtartja életét a nyomorúságtól. 24A kevély dölyfösnek csúfoló a neve, a ki haragjában kevélységet cselekszik.

25A restnek kivánsága megemészti őt; mert az ő kezei nem akarnak dolgozni. 26Egész nap kivánságtól gyötretik; az igaz pedig ád, és nem tartóztatja meg [adományát.]

27Az istentelenek áldozatja útálatos; kivált mikor gonosz tettért viszi. 28A hazug bizonyság elvész; a ki pedig [jól] figyelmez, örökké szól.

29Megkeményíti az istentelen ember az ő orczáját; az igaz pedig jól rendeli az ő útát.

30Nincs bölcseség, és nincs értelem, és nincs tanács az Úr ellen. Készen áll a ló az ütközetnek napjára; de az Úré a megtartás!

31